A várandóságom kb. 32 hetétől tudtam, hogy császárral fogok szülni. Nem is izgatott igazán, hogy így kell szülnöm, édesanyám is így hozott engem és a testvéremet is a világra. Gondoltam minden ugyan olyan, mint egy sima szülésnél, vagyis a lényeg, hogy megszületik a várva várt kis pocaklakónk. így vissza gondolva nem is olyan egyszerű ez az egész.
Meg volt az időpontom, bementem a kórházba, megvizsgáltak és másnapra ki is írtak. Egész éjszaka nem aludtam, nagyon izgultam, tudtam holnap minden megváltozik, megérkezik a kis pocaklakóm a nagy világba. Örültem és egyben rettegtem is. A félelmem pedig igen csak sok volt. Féltem, hogy minden rendben lesz-e, féltem a katétertől, a műtététől, a gerincérzéstelenítőtől.
Reggel 5kor keltettek már, előkészítés stb. 6-ra menetem a szülőszobába, izgatott voltam, soha nem felejtem el, úgy fáztam, hogy remegtem, pedig olyan meleg volt a kórházban, hogy alig lehetett megmaradni. Nagyon fáradt voltam, hiszen egész éjszaka azon elmélkedtem, hogy reggel már a karjaimban tarthatom a pici lányom. Eljött ez a pillanat, amit annyira vártam, vártunk. Gondolkoztam, vajon milyen lesz. Egy csomó ismerősöm mondta, hogy olyan kis csúnya volt a babája mikor megszületett, hozzá teszem az édes-kedves anyukámnak is az volt rólam az első véleménye, ez nagyon kis csúnya.
Pont folyt egy rendes szülés miközben engem előkészítettek, így a szülésznő ide oda rohangált. Felhelyezték a katétert, ami egyáltalán nem fájt, sőt még kellemetlen se volt. Közben folyamatosan nézték a picikém szívhangját. Figyeltem minden egyes kis dobbanást, hisz tudtam, ezt most hallom utoljára, utána már “csak” érezni fogom a kis pici szíve heves dobogását.
Eljött a pillanat, betoltak a műtőbe. Hát jó sokan voltak ott. Na most kezdtem el igazán izgulni, percekre vagyok az anyává válás pillanatától. (Gondoltam én ezt akkor és ott, majd rájöttem anyává válni egy folyamat.) Megkaptam a rettegett gerincérzéstelenítőt, ami megint csak nem volt vészes. Kis beszélgetés körülöttem előkészületek és kezdtek. Elkezdődött a szülésem.
Semmit nem éreztem azon kívül, hogy mozgattak. És egyszer csak… egy… egy… kis nyafizos sírás, olyan igazi kis csajos baba sírás, a fejemnél álló hölgy mondta, ha a paravánhoz nézek ott láthatom a kis angyalkámat. Egy pici kis kalimpálos árnyékot láttam. Elvitték, és nem sokára egy tiszta, nagyon szép hajas kis babót hoztak nekem. Az jutott az eszembe, az enyém nem csúnya, igazi kis szépség. A kezemet kikötözték, és oda tették a mellkasomra, és igen, ebben a pillanatban anya lettem,( anyává válni majd ezek után fogok csak). Ettől a pillanattól megváltozott a világ az én világom, felelősséggel tartozom ezért a piciért, akire annyi minden vár ebben a világban. Annyi szép és rossz, boldog és boldogtalan pillanat.
48cm-rel, 3140g-mal 2016. november 30-án 8:26 perckor látta meg a napvilágot, a mi kis szemük fénye.
Ez volt az én csodálatos szülés történetem, persze amikor előtte álltam és közben voltam, nem gondoltam épp csodásnak.
Most visszatekintve, úgy érzem csodás volt, de hiányzott valami, valami ami az első pillanattól köteléket ad. Ne értsétek férre, imádom a gyermekem, és ő a mindenem, de az elején hiányzott valami. Ez a valami a vajúdás lehet. Szerintem egy más, egy hamarabbi kötödés alakulhat ki anya és baba között a vajúdás során.
Ugye a természetes szülésnek van egy folyamata, egy természetes folyamat, amiben benne van a vajúdás, és a szülés maga. Egy császáros szülésnél a folyamat, pocakban a baba-kint a baba.
Ez a folyamat pedig futószalag szerű. Azért egy szülés több órán keresztül tart, a császár pedig mindösszesen 40-50 perc, és minden olyan hirtelen történik.
Az elején fel sem tudtam fogni, hogy ez a kis mini manó már a kezeiben van.
Aztán mára ez a kötelék teljesen kialakult a pici manóval. Egy nagy kérdésem lenne, amire valószínűleg sosem fogok választ kapni, ez pedig az, hogy az én pici babóm, hogy élhette meg a születést.
Jó lenne tudni, hogy az ő szemszögéből, milyen volt az én szülés történetem, de ez örökre az ő titka marad.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem. Ha érdekesnek találtad iratkozz fel hírlevelemre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: