A mi keresztszülő választásunk nagy dilemma volt, és épp úgy egy érdekes történet is. Ismét azt kell mondanom benne volt a sors keze.
Már a várandóság elején elkezdtem gondolkodni azon ki legyen a pici keresztszülője. Először a párom jó barátja és felesége jutott eszembe, de aztán őket elvetettük, mert a párom nagy fiának is ők a keresztszülei. A második ötlet az volt, hogy az én öcsém és a párom húga legyenek, de ez pedig apukának nem tetszett. Abba is hagytam az ötletelést. Gondoltam majd eldöntjük, vagy nem is lesz keresztszülő.
Majd mikor a nyolcadik hónapba jártam költöztünk, mert azt a házat ahol addig laktunk eladták.
A költözés napján derült ki, hogy a közvetlen szomszédunk egy régi ismerős, én is és a párom is régről ismerjük. Hozzáteszem mi a hölgyikével nem voltunk sose jó kapcsolatban egy régi dolog kapcsán. Gondoltam is magamba, hogy jobb szomszédot is kaphattunk volna.
Aztán olyan furcsán alakultak a dolgok. A költözéskor még se tv se net nem volt bekötve. Megadta a wifi kódját, hogy legalább netezni tudjunk, valamint kiderült, hogy ugyanazt a sorozatot szeretjük, így pendriveon azt is kaptam időtöltésnek. Kedves vol,t segítőkész, meg is voltam lepőve. Aztán szépen lassan napi kapcsolatba kerültünk, együtt teáztunk, közösen vacsiztunk. Egy nagyon jó kis kapcsolat alakult ki köztünk.
Amikor megszületett a kislányunk a párommal már az első nap bejött meglátogatni, aminek szívből örültem (a baráti körből rajta kívül ketten látogattak még meg.)
Mikor haza mentünk a kórházból először nem akart átjönni, nem akart zavarni, de mondtunk neki neki, hogy jöjjön, egyáltalán nem zavar.
Mikor meglátta először pötyit olyan furcsa volt, mintha valami elkezdődött volna. Odáig volt érte. Megkérte, hogy vegyük ki neki és hagy fogja meg. Nagyon félősen tartotta kezébe, de az arcán olyan boldogság volt. Akkor, ott úgy gondoltam ő lehetne a mi kicsi lányunk keresztanyuja, hiszen olyan örömmel tartja a kezében, olyan kedvesen, szeretettel mosolyog a mi kis manónkra. Anno mesélte, hogy szeretne keresztanyuka lenni, és az egyik ismerősének a második gyerekének ő lesz a kerianyuja. Ezért el is vetettem az ötletet, hiszen ő már más keresztanyukája lesz. Majd teltek- múltak a napok, és azt vettem észre hogy a pici pötiy és a szomszédunk között egyre szorosabb kapocs alakul ki. A kis hölgy mindig érdeklődött pötyiről, mindennap meglátogatta már egyedül vette ki a kiságyból, megetette és ezek a pici dolgok akkora örömet okoztak neki. Elhatároztam akkor is meg fogom kérdezni, hogy lenne e a keresztanyuja pötyinek? Úgy is lett. Haza jött apa és felvetettem neki az ötletet, egyből egyet értet és már hívta is át a leendő kerianyut. Feltette a nagy kérdést, melyre sietve boldogságtól kicsattanva jött a válasz, hogy IGEN.
Tudtam, éreztem, már akkor, hogy jól döntöttem, csak az újdonsült kerianyu izgult azon, hogy mi lesz ha pötyi nem fogja szeretni.
Telt az idő, és beigazolódott, hogy jó volt az anyai megérzésem, jól válaszoltam. A 8 hónapos kislányom úgymond, már kialakította a kis családját, azokat az embereket akiket igazán közel érez magához. Velük láthatóan máshogy viselkedik. Összesen öt ilyen ember van: anya apa mama papa és kerianyu. És igen, kialakult köztük ey szoros kapcsolat, és pötyin is már látszik a ragaszkodás a kerianyujához.
Hogy miért is ő választottam kerianyunak? Mi alapján döntöttem?
– Az első és legfontosabb, amire hozzá vezetett az anyai megérzés.
– Fontos volt nekem, hogy önzetlenül, ne kényszerbő vagy kötelességből foglalkozzon a kicsivel. Ez a legelejétől megvalósult, amikor is minden napi meglátogatta pötyit.
– Megbízható legyen.
– Ha majd a kicsinek szüksége lesz rá tudjon hozzá fordulni. Ebben is biztos vagyok hogy így lesz.
– Hasonló értékrendet képviseljen mint mi. Hasonlóan gondolkodjon a gyereknevelés területén.
Röviden ennyi a mi választási történetünk. Egyben biztos vagyok egy anya megérzi, hogy ki viszonyul őszinte szeretettel a gyermekéhez.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem. Ha érdekesnek találtad iratkozz fel hírlevelemre.