Sajnos költözésre került nálunk a sor, amikor a pici babónk 3 hónapos volt. Gondoltam, olyan picike és amúgy is, szinte csak alszik, meg eszik, észre se fogja venni. Gondoltam én, persze nem így lett.
A mi kicsink nagyon figyelt, hason fekve a kiságyból kémlelte mi történik körülötte. Majd egy hónap volt, mire lassan összepakoltam, és megkezdődött az átpakolás. Közben a neten nézelődve olvastam sok helyen, hogy a 4 hónapos babák nyúlnak a tárgyakért, megfogják azokat. A kis pötyink nem csinálta. Volt tornáztató hídja, az sem érdekelte, nem nyúlt felé, csak nézte. Jött a védőnő és rákérdeztem, hogy kéne-e már nyúlnia a tárgyakért. Azt válaszolta igen, majd ő is próbálta a játékokkal rávenni, hogy nyúljon, de nem nyúlt, és nem is fogta meg a kezébe adott tárgyakat. Elküldött minket korai fejlesztésre.
Majdnem sírtam, mit ronthattam el? Jött a másik “szar anya vagyok pofon” Lefoglalt volna a csomagolás, és nem foglalkoztam a picimmel eleget? Rossz anya lennék? Vagy valami baj van?
Megijedtem, nagyon figyeltem, csinál-e valami “újat”, de nem, semmit, csak ha hasra tettem, emelte a fejét és leste mit csinálok.
Eljött a költözés ideje, átköltöztünk az új lakásba. Eltelt 2 nap és megfordult hasról hátra, hátról hasra. Közben elmentünk a fejlesztő tornára is, ahol kiderült, hogy a vállánál van egy kis letapadás, mondták, hogy nem kell aggódnunk nem lesz semmi baj.
Így is lett, szépen jött a fókázás, majd 6 hónaposan felült, majd mászni kezdett, 7 hónaposan pedig felállt. Most lettünk 10hónaposak és már járkálunk úgy, hogy kapaszkodik a kisasszony. A keze is már nagyon ügyes, a cumisüvegből egyedül eszik, iszik és a kanalat is szépen rakja a szájához.
Megnyugodtam. Ma már a fejlesztő torna csak egy jó kis anya lánya, olykor pedig apa lánya program lett, amit pötyi nagyon élvez.
Ha hasonló esetbe kerülsz, mint mi és pici babával kell költöznöd akkor talán a következő tanácsok segíthetnek neked (Laikus vagyok, nem szakember csak a saját megfigyeléseimen, tapasztalatom alapján adom ezeket a tanácsokat.)
– Én legelőször pont a pici cuccait pakoltam el. Játékok amik még csak a polcon voltak, képek a falról stb. csak a napi használati cikkeket hagytam elöl. Na ez volt szerintem a nagy hülyeségem. Teljesen megbolygattam a kis életterét, és nem csak 1-2napra, hanem több hétre. Szóval most már tuti az ő birodalmát hagynám utoljára, és átköltözéskor is az ő rezidenciája lenne az első.
– Amíg pakolják a bútorokat, berendezéseket, próbáljatok meg a babóval valamilyen csendes környezetben lenni. Például bízd a nagyszülőkre, vagy menjetek el sétálni egy kicsit, de ne legyetek a hangos, feszült környezetben.
– Még aznap, ha mást nem is, de a kiságyát rendezzétek vissza úgy ahogy volt. Hiába gondolod, hogy a forgó és a baldahin nem fontos most. De fontos a picinek nagyon is, mert az ő kis életébe az beletartozik. Ilyen pici részletek is felborítják az ő kis hétköznapjait.
Egy biztos, hogy ezek a kis picikék nagyon érzékenyek minden kis változásra. Ezt tartsuk mindig szem előtt.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem. Ha érdekesnek találtad iratkozz fel hírlevelemre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: