Akkor folytassuk.
Kezdődjön a második trimeszter
Kerekedik lassan a pocakunk, és eljön a pillanat mikor megérezzük a kicsi babánk moccanását. Ezt sokan sokféle képen írják le. Van aki csiki szerűnek érzi, van aki simogatásnak. Egy biztos, ez minden leendő anyukának egy csoda. Megnyugvás, és boldogság, még akkor is ha majd nem fog hagyni aludni.
Én június 24-én éreztem először, olyan kis simogatás szerű volt. Majd el sírtam magam. Ez a trimeszter a nyugalomról, a várandóság élményéről szól. A 20. héten lévő Uh-on már nagy valószínűséggel a nemét is meg fogják tudni mondani a picinek. Ide is vidd feltétlen apát. Szerencsére erre a Uh-ra mi is együtt mentünk. Nagyon jó élmény volt neki is. Ki is derült, apának kis hercegnője lesz. Jöttek is a lányos apukák kedves szavai. Na akkor kezdheted tanulni, hogy melyik hercegnő, melyik mesében szerepel és hogy hívják. Meg, hogy itt vége mindennek, jön a bugyi terror. De apa nem ijedt meg, és nagyon várta, hogy a kicsi hercegnő az ő kezébe is rúgjon egyet (na erre várhatott szegényke).
A mi kis hercegnőnk 4d-s ultrahangképe
24 hetesen voltunk a 4D-s Uh-on, nagyon jó élmény volt. A kisasszony ásítozott, nyitogatta a száját. Képet alig tudtak róla csinálni mert, a fejét folyamatosan belenyomta a méhlepénybe. De persze a kis lábait széttette, ott nem volt szégyenlős. Sokszor éreztem a gyomrom környékén olyat mintha beszorult volna levegő, gondolom azt érezhettem, amikor felnyomta a fejecskéjét. Ebben az időszakban lesz a cukor terhelés. Nekem a nővérke tett a cukorkos vízhez egy kis citromlevet, így kicsivel kellemesebb volt a szirup.
Miután megtudtuk, hogy kislányunk lesz, mellesleg kislányt is szerettünk volna, a babonát félre téve elkezdem a rucikat vásárolgatni. Ha ciki, ha nem. én minden rucit duriba vettem, használtan. Minden héten kb 1000-1500Ft-ért vásároltam, és mire eljött az idő meg volt minden rucit. Jelzem mindenkinek azt mondtam, nekem nem lesz rózsaszín kislányom, és végül azon kaptam magam, hogy a saját ruhatáram is rózsaszínesedik.
Egy kis segítség képen, én úgy pakoltam a kis szekrénybe a rucikat, hogy felcímkéztem mi micsoda. Ez az elején megkönnyítette a helyzetemet, főleg amikor apát kértem hozzon valamit.
Ha már a ruháknál tartunk, fontos, hogy mi, kismamák is lepjük meg magunkat ruhákkal. Nekem volt 2db terhes nacim egy rövid és egy hosszú és egy szoknyám nagyon szerettem őket. Nadrágnak még sportnacikat használtam. Felsőkből lenge, laza, könnyű felsőket vettem. Arra nagyon figyelj oda, hogy a pocidat ne szorítsa semmi. Én november 30-án szültem, ugye a télikabátom már nem jött rám, de szerencsére nem volt igazán hideg, így apa vastag kötött pulcsijában jártam.
Egy kicsit az étkezésről, de tényleg csak egy kicsit, mert ennek külön egy cikket tervezek.
Figyelj arra, hogy ne kettő helyett egyél, és sétálj, mozogj sokat, de csak annyit amennyi nem megterhelő. Én például kb a 20. hétig dolgoztam, aztán szinte minden nap elmentem a párom elé a buszhoz, ez kb 15 perc volt oda, és 15 perc vissza. Sokat bicikliztem, igaz, ezt sokan nem ajánlják, de nekem olykor könnyesebb volt, és gyorsabb mint gyalogolni. Viszont akinek nyitott méhszája van, annak szigorúan tilos biciklizni, és figyelj oda, hogy nehogy nyomd a pocakod.
A trimeszter végén elkezdődhet a fészek rakási ösztön, nálam ez nagytakarítással járt.
A pocak megnövekedésével ismét jönnek a kellemetlen dolgok is. Nem tudjuk felvenni a cipőnk, nehéz lehajolni. Előjöhet derék és hátfájás. Én nagyon hát fájós voltam a várandóság előtt, viszont a 9 hónap alatt egy napot se fájt a hátam. (sajnos utána ismét visszatért.) Nehezülhet a légzés, hamarabb kifulladunk. Most már lassan az alvás sem lesz könnyű és az agyból való kiszállásról ne is beszéljünk. Amolyan partra vetett bálna módon fogunk tudni kivergődni az ágyból. Egyre többször kérünk majd apától segítséget, aki nagy örömmel fog nekünk segíteni. Estére bedagadhat a lábfejünk, ilyenkor párnára rakjuk fel és pihentessük. Ha vizesedne feltétlen jelezzük az orvosnak, ezt onnan tudhatjuk, hogy ha megnyomjuk az ujjunkkal az adott területet, lesz egy fehér rész, és ez nem egyből színeződik vissza, hanem nagyon lassan.
27.hét elkezdődik a harmadik trimeszter.
Nekem ez volt a legszebb időszak. Sokan azt mondják az utolsó hónapban a váradósság már terhességé válik. Én ezt nem mondanám, nekem nem volt nehéz még az utolsó nap sem. Egy valamit mindig a fejemben tartottam, a várandóság nem betegség, így nem hagytam magam eltunyulni. Már erőteljesen éreztem a mocorgásokat, főleg este volt aktív a kis drága. Csak a jobb oldalamon tudtam aludni, mert ha a bal oldalamra feküdtem, a hasam aljához feszítette talán a kis kezét vagy lábát, s addig húzogatta, amíg meg nem fordultam. Már a nyolcadik hónapban voltam, amikor apa először érezte rúgni a csöppséget. Fél óráig le sem vette a kezét a pocakomról. Ebben a trimeszterben is lesz Uh, de ez már nem lesz olyan élvezhető, mert már pici a hely a babának. Kenetvétel is lesz, majd a 36. héttől hetente ctg ahol a baba szívhangját és az esetleges fájásokat nézik. Az én kedves babóm, vagy aludt ilyenkor, vagy pedig kung fu-zott. Túlhordás estén pedig már majd naponta kell mennünk a ctg-re.
Ahogy egyre jobban közeledünk a várandóság vége felé felerősödik a félelem. Egyre többet gondolunk a szülésre, hogy mi fog történni. Lassan neki kell állnunk a kórházi cuccunk összekészítésének. ( Ezzel kapcsolatban egy kis mini cikkben fogok segítséget nyújtani).
Elkezdődhetnek a jósló fájások. Kisebb görcsök voltak nekem inkább este, éjszaka. Rendszertelen és pihenésre csillapodnak. Előfordulhat kisebb hasmenés, ez azért van mert a szülés előtt elkezdünk úgymond tisztulni. Várjuk a pillanatot, amikor elkezdődik a vajúdás, de egyben félünk is tőle.
És egy idézettel zárom soraimat:
“Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más,
csak puszta gondolat és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat.
Aztán megdobbant a szíved a szívem alatt és én azóta a lelkemhez simítva hordalak.”
Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem. Ha érdekesnek találtad iratkozz fel hírlevelemre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: