Az előzmények

Mindösszesen egy dologra vágytam nagyon, arra, hogy anya lehessek. 2014 december 3. Pozitív terhességi teszt, az életem nagy öröme, édesanya leszek.
Minden megváltozott, leszoktam a cigiről, a biciklizést sétálásra cseréltem, és táppénzre írattam magam.
És jött a nem várt esemény, pici barnás vérzés. 2 napja tartott, újabb tesztet vettem, pozitív, kicsi megnyugvás, a picike velem van még.
A vérezgetés csak nem múlt, bementem a kórházba, kb az 5. hétben járhattam. Megvizsgáltak, a terhesség fent áll, de a babót nem látják. Gondoltam nincs is ezzel gond, még csak 5 hetes lehet, majd egy-két hét múlva, akkor már szívhang is lesz.
Vissza kellett mennem 2 nap múlva kontrollra. Semmi változás. Pihenést javasoltak, meg ha görcseim lennének vagy erősödne a vérzés menjek be.
3 nap elteltével görcsölni kezdtem, nem volt vészes, mint egy menstruációs vérzésnél, de bementem, bent is tartottak, mondván elvetéltem.
Az éjszaka folyamán iszonyatos görcseim voltak, én inkább méh összehúzódásnak mondanám, amolyan szülési fájásoknak. Reggelre a vérzésem menstruációs jellegű lett. Reggel UH (ultrahang). Láttam amit senki sem kívánna, a babóca rossz helyen tapadt meg, méhen kívüli terhességem van. 2 nap múlva műtöttek meg, a jobb oldali petevezetékemet már nem tudták megmenteni, ki kellett venni, a bal oldali petevezetékem a hasfalra volt tapadva, leválasztották. És, hogy semmi se legyen rendben endometriózis plakkokat találtak a méhszalagokon, amiket leégettek.
Totálisan kibuktam, nem tudtam mit tegyek, hormon kezelést javasoltak, az endometriózis miatt, nem mentem bele, bizakodtam, hogy egyszer én is majd anya leszek.
Egy hónapot voltam táppénzen, nem tudtam feldolgozni a történteket, aztán én, a magányba és a munkába menekültem, eltávolodtunk egymástól a párommal, válságba került a kapcsolatunk.
Majd szerencsére 2016 novemberében rendeződött a magánéletünk. Hiába nem volt teljesen jó a kapcsolatunk próbálkoztunk, hogy ismét sikerüljön szülővé válnunk.
8 hónap elteltével sem sikerült. Elkeseredtem ismét, de szerencsére ekkor a párom tudta már kezelni és megbeszéltük, hogy elmegyünk orvoshoz. Az orvos meddőségi szakrendelésre küldött tovább. Most már jobban viseltem a dolgokat, tudtam most már ráléptünk az útra, és erősnek kell lennem, hogy végig is tudjak menni rajta.
Vizsgálatok tömkelege, és minden rendben, hormon szint tökéletes, petesejt érik, de akkor mi lehet a baj?
A petevezeték, elzáródott a petevezetékem az endometriózisos plakkoktól.
Petevezeték átfúvásra kellett menni, nagyon fájt, de szerencsére hamar túl voltam rajta.
Ez volt 2016 február 8-án, és láss csodát február 12-én megfogant a kislányunk, ami az édesapja 40. születésnapján, március 23-án derült ki.
Azt hittem álmodom, de mára már tudom, valóság hisz itt van most már velem, édesanya lettem.

Az üzenetem a meddő pároknak: Ne adjátok fel, ha sikerül végig menni az úton és a kezetekbe veszítek a kis csöppséget, a rögös út amin végig mentetek már visszatekintve a boldogság útjává válik.

Következő posztomban az endometriózisról hozok információkat.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkem. Ha érdekesnek találtad iratkozz fel hírlevelemre.